16. fejezet~

~~Soyun~~
Véres kezem néztem, aztán az élettelen testeket... mészároltam...
Én, ki soha egy embert se bántottam, most mégis megtettem...
Szárnyaim is véresek voltak, a ruhám is, az arcom is...
Mocskos lettem...
Egy dolog vigasztaló, hogy egy börtönben gyilkoltam. Lucifer mindig azt mondta, ott sok a gonoszság, és igaza volt. Ennyi mocskos lelket egy helyen, csak a pokolban találsz. Vigyorogva néztem szét. Az őrök kábultan feküdtek a falak tövében, és vagy száz-kétszáz hulla a padlón. De csakis azokat öltem meg, akik már soha nem javulnak meg, akikben láttam egy csöppnyi jót, azt életben hagytam.
-Hmm... - nyaltam meg az egyik ujjam. -Ki lesz a következő? - nézek szét. Élveztem ezt a szerepet. -Senki? Hát jó. - vonok vállat, és elillantam.
Egy magas épület tetején ültem le.
-Mit tettél velem? - jelent meg Gabriell.
-Én? Semmit! - vigyorogtam az orrom alatt. Aztán lassan felálltam. Megfordultam, és ott állt előttem, szárnyain pár fekete tollal, szemei fáradtak, a rémálmok miatt, amiket tőlem kapott, arca sápadt, és a seb amit a múltkor kapott, lassan de biztosan terjeszkedik. Fekete mintát rajzolva. De úgy látom túl hamar, hisz ha nyugton lenne, nem így nézne ki. -Ez, csupán a lelkiismereted, ahogy belül szét szaggat... - suttogtam sejtelmesen a fülébe. -Álnok, arrogáns, és beképzelt vagy Gabe... és hatalom éhes... Mit kapnál ezért, ha Michael megtudná? - leheltem a nyakába. Remegett, szemei becsukva, ajkán vette szaporán a levegőt, izzadt, és látszott rajta, hogy nagyon tűrtőztetti magát. -Nem csak egy két fekete tollad lenne - megfogtam az egyiket, és kitéptem, mire felnyögött, és térdre borult előttem. Kicsit inbolygott, gondolom szédül.
-Hagyd... abba... kérlek. - piheget
-Oh, dehogy hagyom, még csak most kezdem élvezni. És ha tudnád mennyire jó érzés. - sóhajtok. Lassan elé térdeltem, fejét felemeltem -Szeretnél aludni Gabriell? - bólint egyet, de szemeit nem nyitotta ki -Állj mellém... mondj el mindent amit Apám tervez, és megszabadulsz a méregtől. - leheltem az ajkaira.
-Nem tehetem...
-De, megteheted. Én megvédlek. - mellkasára rakom a kezem, szívverése szapora, és egyenetlen. Rám néz, kék szemeiben nincs fény, hisz a mérgem, amit kapott tőlem, mindent kiöl belőle, ha rosszat tesz. Azért ilyen... élettelen. -Bárkitől, és bármitől. - mondom.
-Mit kell tennem? 
-Na, ezt már szeretem. - állok fel, és kieresztem a szárnyaim. -Holnap este, légy a Silver Hotel 336-os szobájában, ott vettem ki egy szobát amíg itt vagyok. És akkor megbeszéljük a részleteket. Most hagylak aludni kicsit, de ha egyetlen lépést is teszel ellenem, sokkal rosszabb állapotod lesz mint amilyen a mostani. - sebre raktam a kezem, aztán a fekete tolla eltűnt, ő pedig megkönnyebbülten sóhajtott fel. -Nyolckor várlak... - egyetlen csettintés után már el is tűnt, Én pedig újra lenéztem Los Angeles-re. Mindig is ez volt a kedvenc városom Szöul után, itt tényleg sok az Angyal is, mert maga a Város, egy pecsét, olyan a kiépítési formája. Valaha ez volt az Istenek paradicsoma, itt nemzettek gyerekeket, de aztán lassan visszahúzódtak, és már csak egy Isten van akit bálványoznak... Isten.
-Látod? Mégse lettem rossz... annyira... - nézek föl, mire a sivatagban lecsapott egy villám. -Ártatlan embereket nem fogok ölni. Belém látsz! Láthatod, hogy nem lett mocskos a lelkem. - beszéltem tovább -Inkább maradok ilyen, és a Te oldaladon még lent is, mint gonosz dög, aki elpusztít mindent, s mindenkit. - újabb villám. -Ugye érted mit akarok kihozni ebből?
-Igen! Érti, és nagyon köszöni, hogy a sok rossz dolog ellenére, mégis tiszta vagy. - megfordultam a hang irányába. Egy fekete haju fehér szárnyú, arany szemű pasi állt előttem.
-Michael...
-Igen. - hajolt meg. Azonnal tiszteletett mutatott, ezért Én is bicentettem.
-Minek köszönhető a látogatásod? - kérdem.
-Isten küldött. Helyesen cselekszel, de egy dolgot kivéve, ne hagy a másik feled... Szüksége van rád...
-Ki a másik felem? - kérdeztem.
-Tudod Te azt... miatta vagy itt. - mondja
-Chanyeol! De Ő elzavart! - mondom mérgesen.
-Az csak a látszat, sose higgy a szemednek. - és eltűnt.
-Ezt most mirevéljem? - kiáltok. Ezek az angyalok, kiszámíthatatlanok. Mit akar ezzel? Miért pont Yeol? Hisz annyira összetört, nem ezt vártam tőle. Megkerestem, egy éven keresztül azt a démont kerestem aki megölte, minden szikla és fű alá belestem, lent senyvedtem Lucifer mellett, pedig fent is maradhattam volna... én pedig lementem, mert tudtam, akkor talán lehet arra esély, hogy újra velem lesz, Ő pedig elzavart. És most nem tudom mit tegyek.