1. fejezet~

Állok a hatalmas vízköpő előtt, és csak nézem. Igaz, hogy csak mítosz szülte őket, de szerintem csodás lények.
-Te, figyu! - suttogtam a kő szobornak. -Ugye nem vagy szégyenlős? Lerajzolhatlak? - újra rá néztem. Szerintem a körülöttem lévő emberek hülyének néztek. De csöppet se érdekel. -Hallgatás beleegyezés. - lehuppantam a földre, táskám magam elé vettem és kiszedtem mindent. Magamhoz vettem a ceruzát, a mappám és már rajzoltam is.
-Soyun unnie! - vetődött rám valaki, amitől kiterültem, mint egy csiga akin át ment egy kocsi.
-Seomin! - kiáltottam ijedtemben.
-Bocsi unnie. - lemászott rólam és elszaladt.
-Gyere vissza Te törpe! - ráztam felé az öklöm, de csak kacagva bújt Reita hátához. De fülig vörös volt. A kis bitang.
-Szia csajszi. - ült mellém Jiana.
-Sziasztok. - toltam már fel magam rendesen felültem. -Merre voltatok? - néztem rájuk.
-Suliban? - vonta fel a szemöldökét Reita.
-Ja, hogy oda is be kell járni? Mire azt. - legyintettem. Reita felsóhajtott, aztán leült, leszedve magáról Seomint. Min élénk ült le.
-Mi jót csinálsz? - kérdezte Jiana.
-Rajzoltam. Egész nap bolyongtam a városban, de végül ide jöttem. Csak nem tudom miért. Aztán leültem és rajzolni kezdtem. - vontam vállat.
Persze a "dumáljuk le a szoborral a gyors aktot" azt kihagytam, tudják, hogy hülye vagyok, de azért ne dugjanak már sárgaházba. És, ahogy ismerem Reitát, Ő megtenné.
Na, akkor, be is mutatkozom, és a kis csapatomat is.
Reita Moon, a mi anyucink, pedig fiatalabb tőlem, mint a többiek, mégis érett gondolkodásu, és figyel ránk, még ha morcos is mindig. Amúgy, adj neki egy csokit, és kezes bárány lesz. Vagy említsd meg a kaját.
Seo Jiana. Saját lábában felbukó hölgyike, okos, néha komoly, de amúgy olyan hülye mint Én. Minden baromságban benne van, amit kitalálok. Szinte mindig tettes társam.
És a mi pöttöm Pannánk, Lim Seomin. Ő a legkisebb, szeleburdi, szeretni való kis csaj, aranyos, és mindig mosolyog. Ő a mi kis mosoly manónk. És végül Én: Park Soyun. Végző, a suli réme. Igen, a tanári kar és a fél suli retteg tőlem.
Pedig nem vagyok Én olyan rossz, csak ha keresztbe tesznek nekem. Na akkor jobban teszi az illető, Ha inkább elrohan egy másik kontinensre, ahol nem találom meg, mert rendesen rá hozom a frászt.
-Ettél már ma? - kicsit hátra rakta a hajam, Reita, közben a pulcsim is megigazitotta.
Ezért szeretem, mert senki sincs aki ennyire törődne, velem mint Ő, és senki sincs aki így szeretne mint ők hárman.
-Igen anyuci ettem. - kuncogtam.
-Yuna! - hallottam a nevem. Hátra fordultam, és Minseok öcsém rohant hozzánk. Jiana azonnal elpirult.
-Mondjad paraszt! - röhögtem.
-Ejh, hogy csapna el egy oszlop! - vettődött mellém.
-Jianat szokta csak úgy random, nem engem! - csaptam nyakon. 11 hónap van köztünk.
-Áucs! - nyafogott.
-Mit keresel erre? - kérdeztem.
-Jön ma át pár haver, kártyázni. Ugye lehet? - boci szemek.
-Fúj, vidd innen a boci szemeid. Nem hatsz meg velük. - tenyereltem arcon, mire benyalt a tenyerembe. -Undorító vagy néha öcsém! - hisztiztem.
-Holnap jön három új diak a suliba. - mondta Seomin. Mindenki rá nézett.
-Ehh? - értelmes egy kérdés tőlem. Jól van.
-Elvileg három fiú. De a nevüket nem tudom. - mondta a kicsi.
-Jaaaa! Tényleg! - mondta Seok. Rá néztem. -Ma mondta az ofő, hogy három új fiú jön az osztályba. Ööhm, asszem Jongin, Namjoon, és Daehyun. - gondolkodott.
-Akkor rettegj suli, Soyun érkezik holnap! - vigyorogtam ördögien.

Pizzával a kezemben, és három szatyorral felpakolva tapadtam az ajtóra, hogy végre betaláljam a lyukba a kulcsot. Minseok ott toporzékolt mellettem, mert neki meg pisi. Férfiak!
-Siess már Yun! - vernyogott.
-Seok, leverlek! - morogtam és lássátok csodát, kitárult az ajtó, Seok majd felkent a falra, úgy rohant a konyhába, hogy lepakoljon -elnézést, lehajitson mindent-, és rohanjon a fürdőbe. Pedig mondtam ám neki haza úton, jó pár sikátor mellett elhaladva, hogy az egyik sarokba dobjon egy sárgát, de Ő, az istenért se rakná ki a kukacát, mert még rá ugrik egy patkány, vagy macska. Mondtam neki, hogy mogyoróra nem buknak, de beszélhettem Én neki, falra hányt borsó volt. Aztán leesett neki, hogy mit is mondtam, mire egyetlenem megsértődött, és kitagadott. Nos, ilyen a mi testvéri kapcsolatunk. Szeretjük egymást, hisz ketten maradtunk, és ezek csak puszta szeretet megnyilvánitások.
-Minseok, Te fürdesz előbb, vagy mehetek Én? - kérdeztem. Közben kipakoltam a dolgokat.
-Mehetek Én először? Fél óra múlva itt vannak a fiúk. - állt mellém.
-Persze, úgy is elpakolok még. Nem vagy éhes? - puszit adtam a homlokára, és rá mosolyogtam.
-Nem. Majd eszek ha végeztem. - dőlt a vállamra.
-Rendben. Elég lesz a pizza? - kérdeztem, és a kezét fogtam meg. Csak kettesben vagyunk ilyen kedvesek egymáshoz. Ez a mi szféránk.
-Szerintem igen. Yeol amúgy is, hozz enni még azt mondta, Baekhyun meg nasit, Kyungsoo pedig piát. - ujjával a kezem felső részét simogatta meg.
-Holnap suli, ne idd le magad teljesen. - kuncogtam.
-Nem fogom. Szeretlek. - puszi arcra és már rohan is a fürdőbe. Elmosolyodtam, és tovább pakoltam. Nagyon erős a kapocs köztünk, és ez jó, mert így megéri élni.
*******
Éj takarta be a várost, a templom Őrei pedig útjukra indulhatnak. Egyik Őr, megtorpant amikor leugrott a talapzatról, mert egy lap volt a talpa alatt. Lehajolt, és fel vette. Az Ő arcmása volt rajta, így eszébe jutott a lány, aki már hetek óta hozzá beszél, és ma le is rajzolta.
-Jongin! - hallotta a nevét.
-Igen? - nézett fel. Fölötte vigyorgott a szőke hajú társa.
-Daehyun vár. Azt mondta beszélni akar velünk. - a fekete hajú bólintott, és a lapra nézett, majd gondolt egyet, összehajtogatta, és elrakta. Szárnyait kibontva szállt a másik után.
-Végre! - sóhajtott Daehyun.
-Itt vagyunk, mi a gond? - kérdezte Jongin.
-Itt a Varázsló aki megcsinálja a másainkat, hogy nehogy lebukjunk. - mondta.
-Nem javult a helyzet? - kérdezte Namjoon komoran.
-Sajnos nem. - Daehyun kitárta a hatalmas ajtót, és belépett rajta.
-Üdvözöltem Uraim. - hajolt meg a lány.
-Reita! Köszönjük, hogy ide fáradtál. Yun biztonságban van? - kérdezte Daehyun. Ő a rangidősebb.
-Igen. Még nem érezni rajta, hogy ki is Ő valójában, de hamarosan Hold forduló, akkor szabadul ki az ereje teljesen. - mondta a lány.
-Rendben. Értjük. - bólintott Daehyun. Reita végig vezette rajtuk a kezét, elmormolt egy igét, és a tényleges kő másaik már a helyeiken álltak.
-Minden bizalmam bennetek van. Védjétek meg Soyunt. - mondta Reita még utoljára. A fiúk bólintottak, Reita pedig távozott.
-Szerinted? Lehet esélyünk? - csatlakozott Jiana a lányhoz.
-Ez már csak Soyunon áll. Ha igazán szeret minket, tiszta marad, és nem enged az apja kísértésének. - sóhajtott Reita. -A szíve dönt majd. És reméljük, hogy jól. - mormogta még utoljára.
*****
-Kész vagy Minseok? - toporogtam az ajtóban.
-Igen! - szaladt hozzám.
-Mit csináltál eddig? - néztem rá, közben beraktam a kulcsot a zárba.
-A fürdőben hagytam a boxerom, és vissza kellett mennem felvenni. - mondta, közben bekapott egy pockyt amit tőlem vett el.
-Te tényleg sötét vagy! Felvetted a nadrágot, és elfelejtetted a boxert? - elhűlve néztem rá.
-Aha. - nyanyogott.
-Jézus! - nyögtem ki. -Rém álmaim lesznek egy évig. - kullogtam le a lépcsőn.
-Joooo! Most mit vagy úgy oda? - jött utánam.
-Á semmiért. - fogtam a fejem. Néha sírba visz.
-Sziasztok! - jelent meg előttem Chanyeol. Én meg harci pózba vágtam magam.
-Majd nem lekaratéztalak. - álltam meg rendesen.
-És most ijedjek meg? - pislogott rám. Kyungsoo elnevette magát.
-Ma Te fuvarozol! Jót fog tenni a magaslati levegő. - csaptam homlokon.
-De harcias vagy ma! - fogta a homlokát csücsörítve.
-Tegnap túl sok volt belőled! Plusz még ittál is, így többet dumáltál mint Baekhyun szokott. - felugrottam a hátára.
-Hé! - háborgott Baekhyun. Rávigyorogtam, mire megrázta a fejét.
-Gyí Te Zsiráf! - karoltam át Chanyeol nyakát.
-Nem inkább paci? - kérdezte.
-Ilyen magasság mellett? Hülye vagy? Kizárt! - kuncogtam.
-Menjünk, a lányok már várnak. - indult még Kyungsoo.
Pár sarokkal arrébb felszedtük a három leányomat, és így mentünk a suliba.
Persze miért is ne, Jiana ma is alakít. Annyira belemerült Baekhyunnal valami könyv kielemzésébe, hogy ha nem rugom hátba az öcsém és nem szólok neki, hogy oszlop, Jiana felkeni rá magát.
Jia pirulva köszönte meg Minseoknak, hogy elhúzta onnan, aztán újra beszédbe elegyedett Baekhyunnal.
Suliban jó páran megnéztek, hogy Én mi a jó Istent keresek az iskola épületén belül, de csak vigyorogva rágtam Chanyeol idegeit. Ha Ő is, akkor Én is.
Aztán pedig olyan dolog történt, amit soha a büdös életben nem vártam.