5. fejezet~

Tűz. Körül ölel, belőlem árad, Én magam vagyok az. Mégis érzem mennyire fáj, ahogy éget, ahogy az ereimben lobog.
Hirtelen változott az egész, Reita állt előttem, mellette Seomin, és Jiana, hátul pedig valami szárnyas árnyak.
Újra változott a kép. Chanyeol állt előttem, rám mosolygott, szívem hevesen kezdet verni.
-Maradj mindig jó. És akkor ez, nem fog megtörténni. - kicsit oldalra állt, Én pedig értetlenül néztem előre. Chanyeolt láttam, ahogy két ember lefogja, és a hátánál áll egy ismerős arc, szemei vörösek voltak, egy undorító fél mosoly volt az ajkain, aztán egyszer csak Chanyeol mellkasa átszakadt, egy kéz állt ki belőle, benne Chanyeol szíve.
Síkitva keltem fel.
Chanyeol még meg is ijedt, mert velem ült fel.
-Jól vagy? - húzott magához.
-Igen. Csak rosszat álmodtam. - szipogtam. Mellkasába fúrtam az arcom, és próbáltam nem újra elsírni magam.
Chanyeol hátra dőlt, velem a karjaiba. Ő hamar visszaaludt, Én pedig hallgattam a szívverését.

-Jobban vagy? - mosolyogva ültem Chanyeol mellé, lezuhanyoztam, kicsit rendet raktam, főztem, most pedig bementem megnézni Chanyeolt.
-Igen. Jobban. - mosolygott.
-A színed is jobb. - közel hajolva kicsit eltoltam a haját az arcából, és megnéztem van e láza. -És lázad sincs.- elvettem a kezem, és rá mosolygtam.
-Jó volt az ápolóm. - megfogta a kezem.
-Aggódtam érted. És már gyakorlott vagyok benne Minseok miatt. Egy kis leves és láz csillapító csodákra képes. Csak fura, hogy más lett a hangod. Kicsit olyan mint egy tenorosnak. - kuncogtam.
-Fáj is a torkom. - fogta meg a nyakát.
-Főzök neked teát. Le akarsz zuhanyozni? - megcirógattam a kéz fejét.
-Most burkoltan arra céloztál, hogy büdös vagyok? - hunyorgott. -Nem, csak rád izzadt vagy hússzor a ruha. - néztem rá. -És az nem egészséges, lezuhanyzol aztán ágyba bújsz, Én pedig hozom a teát, azt megiszod, és pihensz tovább. - mondtam.
-Rendben anyuci. - vigyorgott rám.
-Amúgy meg... szeretem az illatod. - hajtottam le a fejem zavartan. -Még így is. - felálltam.
-Te udvarolsz nekem? - szólt utánam.
-Nem. Azt Te szoktad! - néztem rá, amitől vörös lett.
-Gonosz vagy. - húzta az álláig a takarót.
-Nem, csak szeretlek. - böktem ki, szemei pedig hatalmasra tágultak. Megköszörültem a torkom, és kisiettem a konyhába.
Fogalmam nincs miért mondtam most ezt neki. Egyetlen egyszer se hallottam még tőle, de én is csak Minseoknak mondtam eddig, hogy szeretem. De az elmúlt pár napban, realizálódott bennem, hogy igen, szerelmes vagyok Park Chanyeolba!

-Itt a tea. Gyógyszer, és a kaja. - vittem be a tálcát.
-Meg fog ártani ez a kényelem. - mondta.
-Lustább nem leszel!  - kuncogtam.
-Ez fájt. - kapott a mellkasához.
-Ne drámáz! Tessék enni szépen, aztán pihi. Addig felhívom a lányokat. - elé raktam a tálcát. Megkerestem a mobilom és kimentem. Reita nem vette fel, ezért hívtam Seomint, de ő se vette, végül maradt Jiana, de ő meg elvileg randin van Minseokkal. Pont el akartam rakni a mobilt amikor megszólalt, és Chanyeol anyukája volt.
******
Két Vízköpő védte a lányt, hat démon ellen.
-Add fel Reita. Kevés vagy Te Lucifer ellen. - vigyorgott az egyik.
-Én talán igen. De Soyun nem! Egy démon és egy angyal ereje egyesülve, sokkal erősebb. Majd Ő megfogja állítani Lucifert! - liheget a lány. Kimerült a harc miatt.
-Ha csak nem lesz gonosz Ő is. És ezen könnyen tudunk segíteni! Elég ha olyan személyt ölünk meg, akit szeret. - nevetett a férfi.
-Coran! Mindenki védett! - szólalt fel Jongin.
-Talán! De egy személy nem. És Ő egy Bukott gyermeke.
-Chanyeol. - mondta Jiana.
-Ó, hogy tudja! - tapsolva nevetett fel Coran.
-Most már elég lesz! Takarodjatok innen! - Reita egyetlen mozdulattal változtatta őket porrá.
*****
-Hívott anyud. - mentem be vissza Chanyeolhoz. Elvettem a tálcát, és leraktam az asztalra, majd felmásztam az ágyra, és hozzá bújtam. Mindig megnyugtató volt a közelében lenni.
-És? - simogatta a karom.
-3.60 a baba, egészséges, és Yoora is jól van. Kérdezte, hogy hogy vagy, mondtam, hogy már ettél, lázad sincs. - kezem a mellkasára vezettem.
-Ennek örülök, kár, hogy nem láthatom őket. - mondta.
-Chan...
-Hmm?
-Bocsánat, hogy nem vettem észre...
-Semmi baj. - hajamra adott egy puszit. -Nézünk valami filmet? - kérdezte. Témát terel.
-Nézzünk. - mondtam.
-Ide hozod a gépem?
-Férfiak! - felsóhajtottam. -Moziba ne vigyelek? Vagy kérjem meg a kezed? - másztam le az ágyról, és elvettem a gépét.
-Kérned se kell a kezem, neked adom. - vigyorgott.
-Berakhatom a bugyimba is? - néztem rá. Hát igen. Szegény még szűz, így zavarba jött.
-Soyun! - szólt rám.
-Ideje lenne már elveszteni a szűzességed ember! - másztam mellé.
-Szerelem nélkül nem fogok ágyba vinni senkit. - duzzogott.
-Jaj, Te kis lovag. - ott térdeltem mellette.
-Ez nem lovagias, csak egyszerűen... Nem Kyungsoo és Baekhyun vagy Minseok vagyok. Nekem fontos a szerelem. - kicsit felhúzta magát.
Szóval rám vár? Lehajoltam, amitől kimeredt a szeme. Tudom, hogy nem volt még csaja, így Én lennék az első aki megcsókolja, így inkább hagytam, hogy ő lépjen másodszor. Csak kicsit mozdult felém, ebből tudtam, hogy készen van. Levettem a térdemről a jobb kezem, az arcára simitottam, aztán lágyan nyomtam az ajkam, az övére. Olyan érzés tört fel belőlem, mintha kigyúlladtam volna. Szívem hevesen kezdet verni, arcom pir öntötte el, és még többet akartam Chanyeolból. Puha ajkai szétnyiltak, én pedig befurakodtam a nyelvéhez a sajátommal. Teljesen elvesztem.