3. fejezet~

Már évek óta, minden Valentin napon, minden Karácsonykor, vett nekem ajándékot. Nekem! Eddig fel se fogtam, miért, ha adta, szívesen fogadtam, mivel Én is vettem neki, és persze a másik három dinkának, is mindig vettem valamit, mert ők az életemben a négy Fő férfi. Amikor anyáék meghaltak, Chanyeol és Kyungsoo támogatott, de szó szerint. Minseok a temetésen rosszúl lett, Én pedig annyira sírtam, hogy erő nem volt bennem, így a két fiú támogatott, amíg Baekhyun Minseokkal volt.
Chanyeol... Ezt a nevet ízlelgetve dőltem hátra a párnámra, egyik képet fogva, amin ketten voltunk, úgy három éve. Kint a parkban voltunk, mint minden nyáron, vártuk, hogy az Éj leszálljon, és mivel a fák és a rét olyan helyen volt, hogy látszott az össze csillag, imádtam kint lenni olyankor, mert olyan érzésem volt, mintha Én oda fel, a csillagok, és Istenhez tartozok. Pedig nem voltam hívő.
Visszatérve a képre...
Én Chanyeolhoz voltam dőlve, Ő pedig mosolyogva kulcsolta össze egyik kezem az övével, ami a felhúzott térdein pihent, míg a másikkal a keresztül ölelt a hasamon, hatalmas mosollyal vigyorgott a nyakam mellől a kamerába, Én pedig épp puszit adtam neki az arcára. Mindig is ez volt a kedvenc képem.
Most így visszagondolva, vak voltam. Egészen máig.
Chanyeol most teljesen felborított bennem mindent.

Másnap reggel, zenével a fülemben mentem Reita és Seomin közt, a suliba. Látni akartam Chanyeolt, beszélni vele. De nem jött suliba. Se másnap, se azután, se egész héten, pedig csak miatta jártam be.
A három fiú pedig, úgy látszik jól érzi velünk magukat, mert minden szünetben velünk voltak. Nagyon aranyosak voltak.
-Miért vagy egész héten ilyen fura? - nézett velem farkas szemet Seomin. Épp a suli udvaron voltunk, mert szünet van, Jiana a combomon feküdt, Én pedig a haját piszkáltam, Seomin előttem, töri könyvvel a kezében, Reita pedig elment a könyvtárba Jonginnal és Daehyunnal, mert a fiúk kaptak valami feladatokat, de Daehyun megjegyezte, ehhez túl szőke. Persze anyuci azonnal pattant segíteni. A kis huncut.
Viszont, észre vettem, hogy Jongin egyre jobban közeledik hozzám. És ez imponáló, de nem tetszik, mivel beütött a krah, nálam és Chanyeolnál.
-Szerelmi bánat! - köpte be Minseok.
-Kuss! - dobtam neki Seomin töri könyvét. Na ettől se lett okosabb. -Tényleg az a bajod? - kérdezte Jiana hozzám fordulva. Lassan lepillantottam rá.
-Nem tudom. Amíg nem beszélek vele, addig... - becsuktam a szemem.
-Kivel? - kérdezte Seomin.
-Yeol. - böktem ki.
-Hogy ki?!! - erre még Jiana is felült, lefejelve ezzel az állam.
-Oh basszus! - fogtam az állam. -Ön és közveszélyes vagy asszony!  - hadonásztam.
-Jól van, bocsi. - kuncogott a markába.
-És akkor most mi van Chanyeol-lal? - mászott az arcomba Seomin.
-Majd ha Reita is itt lesz, akkor elmondom. - mondtam halál nyugodtan.
-Nyaaaa! - hisztizet. Szerencsére pont csengő volt.

Kuncogva indultam be, Minseok pedig már hamarabb bement a fiúkkal. Pontosabban félt, hogy elverem, ha megint beszól. Na mindegy.
******
-Csak kettő? - kérdezte Reita a másik két fiút, az iskola egyik rejtett részén. A könyvtár, csak egy jelszó.
-Igen. Nem tudom miért, de csak két Pokol őr állt a házuk előtt az éjjel, támadni nem támadtak. - mondta Jongin.
-Zafira mit mond erre? És Reoré? - idegesen turt a hajába a lány.
-Reoré fent van. Azt mondta, már mindenki vár, négy Őr lett beosztva Yun mellé. - mondta Daehyun. -Zafira pedig, várja a parancsot. Gabriell is volt lent, azt mondta, ha Soyun mégis a Sötétséget választja... meg kell ölni. - mondta Jongin. Reita ledöbbenve pislogott a két fiúra.
-Azt nem fogom hagyni! - jelentette ki Reita angyal nyelven, mert ezt még a fentiek is hallják.
******
-Kyungsoo?! - szóltam a fiú után. Suli után épp kiindultam a többiekhez, de láttam, hogy Kyungsoo most jött vissza a tesi óráról, egyenesen kiindult.
-Szia, hát Te? - mosolygott.
-Szia. Tanár beszélni akart velem. Javítottam a ketteseimen, mire azt hitte puskázok. Na mindegy. - mosolyogtam vissza rá.
-Chanyeolról akarsz kérdezni? - nézett újra rám.
-Igen. Hogy van? - kérdeztem.
-Hát, keddig depis volt. Aztán mire szerdán jött volna suliba, beteg lett, az anyja meg nem engedte. Szóval, lázasan fekszik otthon. Amúgy pedig már nem haragszik rád. Ne aggódj. - mondta.
-Akkor jó. - sóhajtottam.
Lányok azonnal faggatni kezdtek amikor odaértem hozzájuk, így a fiúk elől mentek, mi pedig hátul, és azt ecseteltem, mennyire idióta vagyok. Reita pedig szépen fogalmazva hozzá tette, hogy igen, egy igazi szarvas marha vagyok.
Mindenki tudta, csak Én nem? Ez a kérdés kattogot bennem.
Jiana mondta, hogy nézzem meg Yeolt, és beszéljek vele, aztán pedig kapjam le.
-Most mi van? - meredt rám, mert elég csúnyán néztem rá.
-Te szoktál gondolkodni? - meredtem rá.
-Hát ja. Tegnap is... ja, vagyis nem. Mert tegnap csak úgy lekaptam Minseokot. Pedig nem akartam, csak... - hadarja. Erre mind megálltunk.
-Hogy mi a jó szója szószos  tészta mindenit csináltál Te?  - mondta Seomin. Olvas a gondolataimban. Csak, Ő szebben fogalmazott.
-Hát... ott volt... beszélt, és olyan aranyos volt, Én pedig... fogtam... és odahajoltam és megcsókoltam. - vörös volt a feje.
-Asszem sokkot kaptam. - fogtam a homlokom.
-Ugye nem haragszol? - pislogott rám Jiana.
-Nem. Hogy is tenném? - sóhajtottam.
-Komolyan? - kérdezte.
-Igen. Szóval hajrá! Remélem összejössztök. - öleltem meg. 
-Köszi. - mondta Jia.
-Az ott nem Chanyeol anyukája? Elég ideges. - hallottam Reita hangját. Jia-t elengedve Én is oda néztem. És de.
-Megyek megkérdezem mi a baj. - táskám fogva szaladtam oda.
-Á, szia Yun. - nézett rám.
-Csókolom. Láttam, hogy kicsit ideges tetszik lenni. Gond van Yeollal? Kyungsoo mondta, hogy beteg.
-Nem Chanyeollal van gond. Yoora szülni ment, de haza kell vinni a gyógyszert Chanyeolnak, meg bepakolni, mert ugye nem két percre vannak, de nem tudom itt hagyni Chanyeolt egyedül, ahhoz pedig túl beteg, hogy magammal vigyem. - pillantot a telefonjára.
-Csak nyugodtan, menjen haza, pakoljon be, Én is addig otthon lerakom a dolgaim, aztán elmegyek Chanyeolhoz, és ha kell ott is maradok vele. Ne aggódjon, jó kezekben lesz. - mosolyogtam.
-Tényleg megtennéd ezt nekem? - pislogott.
-Természetesen. Számomat is tudja, bármikor hívhat, csak a gyógyszerekre írja rá mikor melyiket kell beadni neki. És kérek képet a kis unokáról. - húztam ki magam.
-Soyun. Ezer hálám ezért. - ölelt meg.
-Semmiség. Maga is rengeteget segített, valahogy meg kell hálálnom. - kicsit eltolt.
-Köszönöm szépen. Mikorra érsz hozzánk? - engedett el.
-Szívesen. - meghajoltam. -Fél óra jó lesz?
-Nekem tökéletesen. - sóhajtott.
-Akkor fél óra. - kicsit meghajoltam, és elindultam haza futva. Be is értem a többieket.
-Na? - kérdezte Jia.
-Megyek Yeolra vigyázni. Yoorát bevitték szülni. - mondtam.
-Juj. De azért hívj hétvégén. - mondta Reita.
-Tudod, hogy elfelejtem. - vágtam egy pofát.
-Unnie! - nevetett Seomin. -Hívj! - lett komoly. Furán néztek össze hárman.
-Kezdtek furák lenni. - hunyorogva néztem rájuk. - Na sziasztok. - intettem nekik, és odamentem Minseokhoz, aki már rám várt.
-Na? Mizu? - kérdezte.
-Ezt inkább Én kérdezhetném tőled! - csattantam fel játékosan, kezeim a magasba csapva, mire Seokom elröhögte magát.
-Á, szóval Jia elmondta? - mosolygott.
-Igen el. Miért nem mondtad el? - karoltam át a vállát.
-Kíváncsi voltam mit reagál rá, már mint, hogy elmondja e neked. Ha igen, akkor elhívom randizni, ha nem, akkor csak puszta felindulásból csókolt meg. - vont vállat.
-Akkor most mi lesz? - néztem rá.
-Hát, elhívom holnap, és aztán meglássuk mi lesz.
-Ugye tudod, hogy, erről beszélnünk kellesz? - váltam komolyá.
-Igen. De előtte elrendezek mindent magamban.
-Akkor...? - tudja mire értettem.
-Igen. - rám mosolygott.
-Rendben. Megyek Yeolhoz, ott maradok pár napig, mert az anyja Yoorához megy, mert elkezdődött a szülés, de Chanyeol meg túl beteg hogy utazzon. - kinyitottam az ajtót. Minseok ment előre, mint mindig, mert mindig Én zárom az ajtót.
-Megfázott? - ledobta a táskáját.
-Nem tudom. Majd megkérdezem az anyukáját. - Én is lepakoltam, aztán bementem a szobámba, elő vettem a hátizsákom, és pár ruhát bedobáltam.
-Majd jövök! Hívj ha kell valami, pénz a székrényben, főzni meg Te is tudsz. - hadartam, közben már cipőt vettem felfelé.
-Oké! Vigyázz magadra! - mosolygott rám.
-Csak két utcával lentebb leszek. - nevettem. -Szia, és szeretlek! - puszit adtam az arcára.
-Szia, Én is téged. - elvettem a kulcsot, és már mentem is.