19. fejezet~

Kapunál társaság fogadott. Nem más mint Gabriell.
-Mi van? - néztem fel rá. Fenének ilyen magas?
-Fejlemény! - bicent oldalra.
-Mi vagyok Én? Egy kutya, hogy így bicentgetsz? - szólok rá.
-Elnézést! Egy pillanatra oldalra jönnél velem? - grimaszol.
-Kicsivel jobb. - paskoltam arcon, és oldalra álltam velem. -Hallgatlak. - karba fontam a kezeim, és felnéztem rá.
-Meg akarja ölni Chanyeolt aztán Minseokot. - mondja. Kicsit tüzes vagyok ma, így helyből rúgtam rajta egyet, amitől kivitte az egyik fát.
-Ezt most miért kellett? - csattant fel és dobta le magáról a fát, mert alá került.
-Mert Te voltál közel. - morgom.
-Többet akkor nem mondok! - caplat hozzám.
-Ne idegelj fel kis köcsög, mert... - egyetlen mozdulattal térdelt elém -Seokról van szó, és a szerelmemről! - hajolok az arcához.
-Jól van már! Olyan feszült vagy ma! - morogja.
-Fel idegeltek. - guggoltam le elé. -Mit tervez? - kérdem.
-Pár démont küld fel, aztán pedig valahogy Chanyeolt is megöli, de azt nem mondta hogy. - néz rám.
-Akkor Seokot el kell rejteni, aztán Chanyeolt pedig megtalálni. - állok fel, aztán Gabe is. Gondolkodóba estem, hogy akkor most mit is tegyek, hogyan védjem meg a számomra két legfontosabb embert.
-Itt maradhatnánk! - szólal meg Reita -Bocsánat, kicsit hangosak voltatok. - mondja meglepve amikor csúnyán néztem rá. Azonnal meglágyultam.
-Hogy érted, hogy maradjatok itt? - fordultam  hozzá.
-Hát van itt egy kis fa házam, ami tele van pecsétekkel amik védenek. Minseok biztonságban lenne. És persze mi is. - mondja.
-Szeretném Én is biztosítani azért azt a kis házat ha lehet. - mondom.
-Természetesen lehet. - bólint.
-Akkor menjünk oda. - mosolyodtam el. Emberi alakot vettem fel, amitől Minseok elmosolyodott. Gondolom így jobban szeret.
Elindultunk hát a kis házhoz. Végig traccsoltam az utat Luhan-nal, Gabriell meg magában puffogott, hogy milyen hülyeséget tett, hogy a kis angyalkát bukottá avanzsálta.
Hát ez már a saját gondja. Persze az utat oda kitöröltem Gabe emlékei közül, és felküldtem.
-Óh, ide szerintem Én már nem is kellek, igen ügyes dolog volt így levédeni a területet. - szólalok meg, nem tudtam tovább menni már, olyan mintha egy buroknak mentem volna neki.
-Nem tudsz tovább jönni? - lepődött meg Rei. 
-Nem. - rázom meg a fejem. -De jobb is így. - mosolyogva intek.
-Yun! Várj. - szalad hozzám Seok.
-Vigyázz magadra tücsök, nagyon szeretlek. - mondom neki.
Szorosan megölelt, aztán a szemeimbe nézett.
-Gyere vissza rendben. - mondta. -Visszajövök. - bólintok.
Elenged, Én pedig vissza illanok. Megint az a büdös kén szag, démonok gonoszságai, és egy érdekes érzés fogad. Nem tudtam mi az, így arra indultam. Gondoltam kiderítem mi ez, hisz ilyet még nem éreztem. A gödrökhöz vezetett a "nyom", ott pedig egy bizonyos ponthoz. Ide kerülnek a kárhozott lelkek, és a száműzött lelkek is.
Megálltam a bizonyos gödör fölött, és megcsapott a vér, és a fura kutya szag. Szárnyaim kibontva ugrottam bele, és mentem le.
Egy szőke fiú fogott egy számomra ismerős alakot, akinek véres volt a háta, teljesen szét volt szaggatva, a test pedig fáradtan pihegett.
-Chanyeol...