13. fejezet~

-Atlantisz hol van? - kérdeztem Jongint.
-Ahol a Bermuda háromszög - válaszolt.
-És az hol van?
-Valahol az óceánban.
-Melyik óceánban? Nem inkább tenger? - pislogtam.
-Nem vagy jó földrajzból, igaz? - nézett rám.
-Csak jól szórakozom a fejeden. - nevettem. -Amúgy, akkor hogy is van ez a háromszög dolog? - dőltem hátra, az egyik fának.
-A Bermuda háromszög, valójában maga Atlantisz. Egy Ősi varázslat védi, ezért nem látszik. De aki bemerészkedik, vagy bekeveredik a védő zónán, mindenki ott ragad, mint ahogy a történetek mutatják. Gyönyörű hely, a partokon Hableányok, és a magam a sziget belseje is mesés. Jártam már ott. Hívják még az Ördög háromszögének is. - mondta.
-És, hogy jutunk oda? - kérdeztem.
-Hajóval. - fintorgott.
-Aha. - oldalra néztem, és ekkor láttam meg a plusz energiát, amit a kapu óta érzek. -Gyere elő Luhan! - szólaltam meg. Jongin azonnal hátra nézett. A fiú pedig elő is jött.
-Honnan tudtad? - kérdezte.
-Éreztem. - mosolyogtam rá.
-Gondoltam jól jön a segítség. - nyújtott egy iránytűt.
-Ez mire? - néztem rá.
-Nem kell akkor hajó, ha a Háromszöghöz akarsz menni. - mondta félve.
-De jó! - felpattantam és a nyakába ugrottam. -Köszi. És, hogy kell használni? - engedtem el.
-Mivel Jongin járt már ott, Neki elég ha rá gondol, és már ott is vagyunk. - mondta.
-Akkor mehetünk. - néztem Jonginra, és a kezébe adtam a tárgyat. Luhan is akart jönni, ezért biccentettem, és ő is rá rakta a kezét az iránytűre. Jongin becsukta a szemeit, és pár pillanat múlva, kis forgó szél jelent meg körülöttünk, aztán amikor elmúlt, egy párton voltunk. Egyik sziklán három sellő, és velünk szemben egy hatalmas vulkán kúp volt.
-Ott bent van Atlantisz. - mondta Jongin. -De először, a sellők engedélye kell. - nézett három sellőre.
-Beszélek velük. - indultam el hozzájuk. Egyik észre vett, és idegesen nézett rám. -Üdvözletem hölgyek. - biccentettem.
-Sátán lánya vagy, miért vagy itt? - kérdezte a szőke.
-Egy szőke Angyalt keresek. Nem rég érkezett. - mondtam.
-Igen. Nem rég érkezett. De, neked mi dolgod van vele? - kérdezte a fekete hajú.
-Nála van valami, ami segít megtalálni a szerelmem. - csuktam be a szemem. -Egy éve halt meg, de a lelke, az alvilág valamely részén van, és szeretném megtalálni. - forró fekete könny csordult végig az arcomon.
-Nem hittem volna, hogy Lucifer lánya érezni is tud. - hallottam egy másik hangot. Lassan néztem oldalra, mellettem pedig egy vörös hajú, gyönyörű nő állt.
-Amazon vagyok. A sellők királynője. Látom benned a jót, és a tiszta érzelmet. És ami a legfontosabb, nem hazudsz. - tenyerébe nézett. -Beengedlek. De, amint meglesz az Angyal, kérlek, hagyd el a szigetet. Nem tesz jót ha itt vagy. - újra rám nézett. Szemei gyönyörű jég kékek voltak, bőre kreol, és a vörös haja takarta csak a testét.
-Természetesen így lesz. - bólintottam. Letörölte a könnyem, és rám mosolygott.
-Sok sikert. - meghajoltam előtte köszönetképpen. Akár felsőbbrendű vagyok akár nem, amiért ilyen, megkapja a tiszteletem.
-Na? - nézet rám Jongin.
-Induljunk. - kibontottam a szárnyaim, és levegőbe emelkedtem.
Ha meg lesz Daehyun, meg lesz a medál, Én pedig mehetek vissza, hogy megtaláljam Chanyeolt.
Innen fentről a sziget hatalmas! És valóban gyönyörű.
-Hol lehet Daehyun? - néztem Jonginra.
-A kalózok barlangjából érzem őt. - mondta Luhan.
-És mi az Istent keres ott? - néztem rá.
-Inkább nézzük meg. - mondta. Igaz.
Sose hittem volna el, ha egy évvel ezelőtt valaki azt mondja, hogy azok a varázs lények amikről a könyveimben olvastam, mind igazak. És azóta, már sok olyan dolgokat láttam, amik csak a mesében voltak. Hihetetlen számomra, hogy mintha ebben a világban nőttem volna fel, és nem az ember világban. Olyan természetes nekem, hogy vannak szárnyaim, beszéltem pár Sellővel, voltam fent a Mennyben, és a pokolban élek, szó szerint. És most mégis... itt vagyok, szürke szárnyakkal két angyal társaságában, és kalózokat lesek. Daehyun pedig kikötözve, véres.
-Na, akkor szedjük onnan le. - álltam fel. Odaillantam, mire a kalózok kiabálni kezdtek, meg szaladgálni.
-Féltek egy lánytól? - nevetett a kapitány.
-Én nem csak egy lány vagyok, hanem A lány. - kibontottam a szárnyaim.
-Lucifer lánya. - morogta.
-Kérem a fiút és már itt sem vagyok. - mondtam.
-Az nem olyan könnyű!
-Óh, igazán? - legyintettem egyet, így a mellette lévő kalóz porrá vált. -Na most járjon a szád! Nincs időm veled játszani, fontos dolgom van, és ha az utamba állsz, szét zúzlak, mint egy hangyát! - mondtam idegesen.
-Rendben. - hajolt meg előttem.
-Kössz! - fogtam Daehyunt és visszaillantam a fiúkhoz, aztán megfogtam az iránytűt, és Minseokra meg a régi lakásunkra gondoltam, már ott is voltunk. Átkutattam Daehyunt és meg is volt. Irány vissza a Pokol! Meg kell találni Chanyeolt!