8. fejezet~

********
-Uram?! - hajolt meg egy fekete hajú férfi a trónon ülő férfi előtt. -Meg van? - kérdezte.
-Igen. De túl sokan védik. És... Uram? Sikerrel járt? - kérdezte félve a másik.
-Igen. Jó ötlet volt  David. Igazad volt, hogy a temető nem védett. - állt fel a férfi. -Most is büszke vagyok rád. Mert kapcsolatba tudtam lépni vele. Egy dolgot kivéve. - fölé magasodva nézett fekete szemeivel. -Az a nő. Aki elütötte a lányom, miért van még életben?
-Máris intézkedek Felséges Uram. Saját kezűleg intézem el. - David alázatosan meghajolt.
-Ezt már szeretem. - vigyorgott a másik. David kiegyenesedve elmosolyodott, és elindult a kijárathoz.
********
Chanyeol mellkasán ébredtem fel. Ő még aludt, viszont, az Én agyam kattogni kezdet.
Nem értettem a temetőben történt dolgokat. Miért voltam én ott? És miért láttam magam baba ként? Ki volt az a nő, aki az anyámnak mondta magát? Miért kerültem a szüleimhez? Ki vagyok? Vagy inkább MI? Rengeteg kérdés, semmi válasz.
Oldalra fordultam, óvatosan, karomra vigyázva, és nyakig húztam a takarómat. Hiába volt mellettem Chanyeol, nem tudtam megnyugodni. Becsuktam a szemeim, és újra meg újra lejátszottam magamban az egész jelenetet amit láttam, aztán megtaláltam azt a kis részletet ami zavart de nem láttam elsőre.
A nyaklánc! A nő nyakába ami volt. A fél Hold! Ugyan az van az Én nyakamban.
Azonnal felültem, és megfogtam a láncot. Ki kell derítenem mi is ez az egész.

Újra a temető előtt álltam. Féltem bemenni, de muszáj. Itt kezdődött el minden. Be is akartam menni, meg nem is. Végül győzött a nem. Így sarkon fordultam, és elindultam a városba.
Csepp jó kedvem nem volt, de bementem egy pékségbe, vettem pár sütit, és azokkal mentem haza. Kicsit néztek is, hogy hajnali hatkor mi a jó eget keresek Én ott. De nem érdekelt. Otthon még mindenki aludt, így csendben csináltam teát, meg kávét. Kicsivel tíz, és egy zuhany után, tálcára raktam Chanyeol reggeliét, és bementem a szobámba.
-Jó reggelt! - mondtam miután leraktam a tálcát, és az ágyra ugrottam.
-Hé, óvatosan! - szólt rám ijedten Chanyeol.
-Már nincs semmi bajom. - feküdtem el mellette.
-Biztos? - hajolt fölém. Megfogtam a tarkóját, és lehúztam egy csókra. Így reggel, kicsit gyűrött volt az arca, és álmos volt, de nem tudtam ellenállni. -Igen! Biztos. - mosolygott. Rá mosolyogtam, és újra megcsókoltam. Teljesen magamhoz húztam, ezért inkább a lábaim közé fészkelte magát, és úgy csókolt tovább. Lábaim a derekán kulcsoltam össze, jobb kezem a hajába vezettem, másikat a hátára. Amikor elvált az ajkaimtól, a nyakát vettem célba, és a bal kezemet a boxerére vezettem, s kezdtem simogatni, mire beleharapott a vállamba, amitől kicsit felnyögtem. Újra az ajkaira martam, édes csókja számomra olyan akár egy drog. Nem tudok elválni tőle. Puha ajkai teljesen rabul ejtenek, amitől eszemet vesztem, és még többet kívánok belőle.
-Gyerekek! Nem megyünk ma... - tört ránk Minseok. -Jézus Isten Mária Szent József! - tapadt háttal nekünk az ajtómra. -Bocsi srácok, nem tudtam, hogy... Ti épp... - dadogott.
-Csak felkeltettem Chanyeolt, nem szexelni készültük. Viszont ha Te nem törsz ránk, már szerintem megrontottam volna Yeolt. - ültem fel, Yeol meg elbújt a paplan és a párna alatt.
-Soyuuun! - nyafogott Chanyeol.
-Édes Dumbócskám! Örökre nem maradhatsz szűz, plusz, nekem is vannak szükségleteim. Nem megyek más pasihoz, ha már van egy. - mondtam tök komolyan, pedig szívesen röhögtem volna a két majmon. Minseok a fejét az ajtóba verte, Chanyeol meg vörös fejjel kukucskált rám a párna alól.
-Szörnyű lelki trauma ért! - mondta Minseok.
-Van kint reggeli. Amúgy fordulj már meg, úgyse versz már észt magadba, kár bántani az ajtómat. - vágtam hozzá a párnát. Minseok lassan megfordult.
-Arra gondoltam, elmehetnénk a vidám parkba, vagy a parkba kicsit lustizni. - mondta, közben leült mellém.
-Inkább a park. Nem vagyok most túl vidám. - néztem rá. Megfigyeltem az arcát.
-Mi a baj? - dőlt nekem.
-Nem tudom. Kicsit... mindegy. - puszit adtam a homlokára. -Reggeliztél? Föztem kávét, van tea, és voltam lent sütit venni. Vettem a kedvencedből is. - kicsit eligazgattam a haját, és megigazitottam az ingét. -Nem fogsz megfázni így? Vehettél volna egy pólót az ing alá. - mosolyogtam rá.
-Szerintem nem. De miért voltál kint? Hisz megsérültél. - mondta aggódva.
-Ne aggódj, már jól vagyok. Pár nap, és a kék foltok is eltünnek. - fogtam meg a kezét.
-Még sose láttam, hogy ilyen gondoskodóak vagytok egymással. - hallottam Chan hangját. Zavarba jöttem, mert igaza volt. Eddig, senkinek se mutattuk ezt az oldalunkat.
-Hát, Soyun mindig ilyen volt. Tiszta anya. Ő is mindig így gondoskodott rólunk, és ez jó. - mondta Minseok. Vajon ha igaz amit a hang mondott, akkor... Seok nem is az öcsém?

****
-Hamarosan vége a sulinak. Még két hét! - mondta Seomin.
-Csinálunk valamit a nyáron? - kérdezte Minseok. 
-Én a szüleimmel megyek Európába. - fintorgott Baekhyun.
-Én apuhoz megyek Kínába. - mondta Kyungsoo. -És... aztán megyek Amerikába, mert felvettek a Harvardra. - mondta ki nagy nehezen.
-Itt hagysz? - kérdezte Minseok.
-Igen. Sajnos nem számítottam erre, de minden más suliból elutasítást kaptam, még innen is a Szöuli Orvosiról is... csak oda kaptam zöld utat. - mondta szomorúan.
-Ne busulj doki, mi itt várunk majd rád. - megfogtam Soo kezét, és rá mosolyogtam. -De aztán keményen tanulni, és mutasd meg nekik, hogy egy koreai is ér annyit mint Ők. - biztattam.
-Rendben. - rám mosolygott. Kicsit elhajoltam Chanyeol mellkasától, és egy puszit adtam az arcára. Majd visszafészkeltem magam Chanyeolhoz.
Más téma jött fel, de bennem újra a temető gondolata éledt fel. Oda kell mennem.
-Ti hisztek abban, hogy vannak más lények a földön? Például démonok, angyalok, vérfarkasok, vámpírok, ilyesmik!? - kérdeztem csak úgy random.
-Ez... most honnan jött? - kérdezte Reita.
-Csak úgy jött. - vontam vállat.
-Nem megyünk? - suttogta Chanyeol nekem.
-Hmm? - néztem fel rá. Lágyan ért az ajkaimhoz, és csókolt meg.
-Menjünk. - mosolygott. Hát persze! Csak én lehetek ilyen sötét, hogy nem vettem észre mit akar. Bólintottam, és feltoltam magam, majd Chanyeol is felállt.
-Mi megyünk. Fáradt vagyok, és kicsit fáj a térdem. - fintorogtam.
-Jó éjt. - jött kórusban a köszönés. Elnevettem magam. Intettem mindenkinek. 
Amúgy tényleg fájt kicsit a térdem, de Chanyeol a hátára vett, mert látta, hogy bicegek. Minseok biztos később jön, vagy haza se jön mert ott ragad Jia-nál, ami valószínűbb. Így ketten leszünk Chanyeollal.