4. fejezet~

Siettem, de mire odaértem, Chanyeol anyukája már a kocsiba rakta be a kisebb táskáját.
-Á, már itt is vagy? Jaj de jó. - sóhajtott. -Yoora csengetet, hogy még nincs annyira megindulva a szülés, mire oda érek mehetek vele be. - mondta.
-Előre gratulálok a picihez Yooráéknak. - mosolyogtam.
-Átadom. Tessék, Chanyeol kulcsa, a gyógyszereket az asztalra raktam, mikor melyiket kell beadni a hűtőn van egy cetlin. Chanyeol alszik, de hamarosan biztos felkel. Hűtő tele, nyugodtan főz ha Chanyeol vagy te megéheztek. És még egyszer köszönöm, hogy eljöttél.
- hadarta. Oké, most már tudom kire ütött Chanyeol ha megindul a szómenése.
-Még egyszer megköszönni, itt hagyom magát. - nevettem. -Induljon, és vigyázzon magára. - meghajoltam, rám mosolygott, és beült a kocsiba, Én pedig felsiettem a negyedik emeletre. Chanyeol és az anyja ketten élnek, az apja el hagyta őket, akkor költöztek ide a válás után. Yoora pedig két éve férjhez ment, ma pedig meg lesz a kislányuk. Örülök nekik. Leraktam a táskám a kanapé mellé, és mentem megnézni Chanyeolt. Megfogtam a homlokát ami tüzelt, olyan forró volt.
-Anya. Ki kell mennem a mosdóba. - motyogta.
-Gyere akkor, segítek. - mondtam neki lágy hangon. Lassan rám pislogott, de szerintem a láz miatt, fel se ismert. Kitakarta magát, aztán lassan kisegítettem az ágyból, egész a fürdőig a falat is támasztotta, aztán a fürdőben már egyedül maradt. Addig Én kiszaladtam a láz csillapító után és vízért, amit be is vittem, majd amikor hallottam, hogy leengedte a vizet, és megmosta a kezét, kinyitottam neki az ajtót. -Gyere. - nyújtottam neki a kezem.
-Biztos a láz miatt, vagy még alszok, de Soyunt látom. - motyogta.
-Tényleg Én vagyok. - mondtam. Ekkor rám meredt, a vöröskés szemeivel, majd megfogta a kezem. Lassan mentünk vissza a szobájába, látszott, hogy nehéz neki egyenesen maradni, a láz miatt, és éreztem is, hogy az egész teste lángol. Visszafeküdt az ágyba, Én pedig beadtam neki a bogyót, és vizet adtam neki. Elhelyezkedett, Én pedig betakartam, már aludt is. Később ha nem megy le a láza, borogatni kellesz. Kimentem, és benéztem a hűtőbe, hogy egy kis levest csináljak neki, és persze Én is éhes lettem.

Miután kész lettem, és ettem, egy kis tálkába vizet raktam, bele két kocka jeget, és egy kisebb kendőt a fürdőből. Bementem Chanyeolhoz, de nyugodtan aludt, így halkan leraktam az író asztalára, most nem zavarom.  Volt három kép az asztalon.  Egyiken ketten vagyunk, és pont a kedvenc képem, aztán egy amin csak fiúk vannak, és egy ahol mindenki. Reita, Jiana, Seomin, Xiumin, Baekhyun, Kyungsoo és Én meg Chanyeol. Itt is mellettem volt Chanyeol.
Kicsit körbe néztem a szobájában, sarokban a gitárja, a rajzai, a könyves polcán, CD-k, DVD-k, TV, laptop, lejátszó... mind mind átlagos dolog, de értékesek. Néhány kép rólunk a falon, Yooráról és róla, az anyukájával. Család centrikus, ezt tudtam. Azért van ennyi kép mindenhol.
Végig simitottam a gitárján. Olyan jól játszik. Emlékszem, néha még a suliba is behozta, és játszott is rajta, olyankor pedig mindenki őt hallgatta. És amikor játszott, mintha nem is a földön lett volna.
Bámészkodásomból fura öklöndöző hang hozott vissza, és amikor láttam, hogy Chanyeol lehajolt oldalra hányni azonnal odamentem, hogy legalább ne a padlóra hányjon, már oda volt készítve egy lavor, így csak mellé ültem és a hátát lapogattam, majd megtöröltem az arcát, és adtam neki vizet, utána mint aki eszméletét vesztette bealudt. Még horkolt is kicsit.

Egész éjjel fent voltam. Borogattam a homlokát, vagy épp kivittem a lavort, vagy segítettem neki kimenni a mosdóba, aztán hajnalban bealudtam mellette.
Kicsit aludtam, mert ahogy éreztem, hogy mocorog, azonnal felkeltem. Épp felült, gondolom a mosdóba akart menni. De elég nehezen állt fel, ezért kimásztam az ágyból és segítettem neki.
-Miért nem alszol? - kérdezte. Pár hanggal erősebb lett a hangja a megfázás miatt.
-Mert inkább segítek. - hagytam, hogy átkarolja a nyakam.
-Ment volna egyedül is. - motyogta.
-Lábra állni se tudsz rendesen. - szóltam rá.
-Amúgy miért vagy itt? - kicsit megfeszűlt.
-Mert anyud elment, mert Yoora szül. Te pedig túl beteg vagy. - mondtam. Elengedet, és meg állt.
-Csak ezért? - nézett rám.
-Nem. Látni akartalak. - hajtottam le a fejem.
-Miért? - kérdezte pár perc múlva. -Miért pont most? Az miatt amit mondtam?
-Menj a mosdóba, Én hozok neked enni. - kikerültem, de megfogta a karom.
-Nem kell szánalomból velem lenned... - kicsit megszorította a karom, aztán elengedett.
Azt akartam neki mondani, hogy nem vagyok szánalomból vele, de nem tudtam megszólalni. Egyszerűen megnémultam, de Ő pedig rám csapta az ajtót. Ettől pedig összerezzentem.
Gyorsan kimentem a konyhába, megmelegítettem neki a levest, összeszedtem a gyógyszereket, tálcára raktam mindent, és bevittem neki, leraktam az író asztalra és mentem Chanyeol elé. Már a falat támasztotta.
-Segítek. - fogtam meg a karját, amitől kicsit nekem dőlt, engem neki nyomva a falnak. -Jól vagy? - néztem rá. Be volt csukva a szeme, gondolom megszédült.
-Kicsit szédülök. - motyogta.
-Gyere, egyél, beveszed a gyógyszert, aztán alvás. - mondtam. Rám nézett, Én pedig most először lágyultam el a szemeitől. Szívem hevesen kezdet el verni, és szerintem el is pirultam. -Menjünk. - tartottam meg.
Szerencsére evet, aztán a gyógyszert is bevette, és lefeküdt.
-Gyere pihenj le Te is. - hallottam Chanyeol hangját.
-Kiviszem a tálcát, majd utána. - vettem kézbe az említett dolgot.
-Az ráér. - mondta. Felsóhajtottam. Leraktam a tálcát, és felé fordultam. Paplant felemelte, Én pedig odacsoszogtam hozzá, és mellé bújtam. És ami fáradt voltam, pár perc múlva már aludtam.