Alig akartam elszakadni tőle. Teljesen rabul ejtett az ajka, de úgy éreztem, Ő is így van, mert megfogta a tarkóm, aztán egy hatalmas sóhaj után elvált az ajkaimtól.
-Wow! - ennyi jött ki az ajkain. Rá néztem, és teljesen el volt képedve. Elvettem tőle a gépet, oldalra raktam, és az ölébe ültem. Lovagló pózban. Újra megcsókoltam, ő pedig intenzívebben viszonozta, egyik kezét a derekamra rakta, és közel húzott magához, másik kezével a tarkómra simitotta, én pedig felnyögtem amikor megéreztem a kezét a derekamról fenekemre csúszni. Kicsit feljebb ültem rajta, már amennyire lehetséges volt, amitől zavarba jött, hisz felizgult, amit éreztem, és elvált az ajkaimtól.
-Ne csináld ezt velem. - suttogta csukott szemmel.
-Nem csinálok semmit. - suttogtam vissza, rám nézet, de láttam, hogy nagy Önuralomban van.
-Kérlek! - fogta meg az arcom.
-Oké. - még egy utolsó puszit adtam az ajkaira és lemásztam róla, ölbe vettem a gépet, bekapcsoltam, majd Ő vette el tőlem, Én pedig hozzábújtam. Kereset valami filmet, és azt kezdtük el nézni.
Persze én bealudtam rajta, de nem érdekelt, mert túl fáradt voltam.
~~~~~~
Egy zöld réten álltam, körülöttem gyönyörű virágok, amik olyan szépen bele illettek az összhangba. Boldog voltam. Vagyis ezt éreztem. Hirtelen egy puha kéz fogta be a szemem, elmormolt egy: Na ki vagyok?-ot, Én pedig azonnal megfordultam a karjaiban, és megcsókoltam. Chanyeol volt.
Miatta voltam boldog.
Lassan vált minden sötété, Chanyeol eltűnt, mindenhol tűz, bugyogó láva, Én pedig szomorú és boldogtalan lettem. Üres voltam, mint egy doboz, és csak egy cél állt előttem. Megölni azt aki Chanyeolt megölte. Vérszomj. Jongin jelent meg előttem, fél mosoly volt az ajkain, lassan megfogta az arcom, és megcsókolt. Nem értettem, miért nem érzem a csókot, de nekem Chanyeol kellett. Miatta voltam ott ahol. Visszaszerezni Chanyeolt, az életem árán!
~~~~~~
Sóhajtottam egyet, mint aki víz alól jött fel, s néztem szét. Chanyeol karjaiban voltam. Nyugodtan szuszogott, de forró volt. Megint fel ment a láza. Nem baj, de legalább nyugodtan alszik.
Puszit adtam az állára, és visszafészkeltem magam a karjai közé.
Keddig voltam Chanyeol-lal. Kedden este megjött az anyukája, én pedig szerdán reggel már haza pakoltam magam, Chanyeol pedig ment a dokihoz, igazolást kérni.
-Na öcsém! Kérek élmény beszámolót. - rángattam be a nappaliba Minseokot.
-Miről? - nézett rám.
-Te és Jia! - homlokon pöcköltem. -Áucs! - fogta a homlokát.
-Mondjad már! - másztam a képébe.
-De mit? - pislogott.
-Ne idegelj fel. - fogom meg a pólója nyaki részét.
-Jól van, Te bestia! Szombaton elvittem randira, vasárnap sétálni, aztán hétfőn a suliban megkérdeztem, lenne e a barátnőm, szóval, hétfő óta a barátnőm. - vigyorgott.
-Kyaaaaaaaaa! - visitva ugrottam rá, és agyon ölelgettem. -Becsüld meg, vagy álmomban levágom a kukid! - mondtam halál komolyan.
-Jááá! Csak őt ne, inkább jó leszek, mert tőled kitelik, hogy megteszed. - fogta ijedten nemes részét.
-Na azért! - rendesen leültem, és kézbe vettem a telefonom. -Amúgy, miért vagy itthon? - egy pillanatra rá néztem, aztán újra a telefonom kapta felemelő figyelmem.
-Tegnap sokáig voltam fent, Jia-val dumáltam, aztán néztem valami filmet, és nem vettem észre, hogy lemerült a teló, így elaludtam. Fiúk is hívtak, csak ki volt kapcsolva a teló. - vont vállat.
-Na, ilyen is ritkán van. - jegyeztem meg.
-Mert én rendesen járok suliba, nem úgy mint egyesek. - mondta. -És ha kettesek nem fogják be, szájukba lépek. - vágtam hozzá az egyik párnát. Minseok meg nevetve dőlt el.
-És, Ti, hogy álltok Chanyeollal? - kérdezte.
-Én most épp ülök, Yeol meg dokinál. - mondtam.
"Utálom a rendelőket. És hiányzol!" Megmosolyogtatott Chanyeol SMS-se.
-De most komoly már! Fogadjunk, hogy már nem szűz, mert rá másztál! - mondta Minseok.
-Nem, nem másztam rá, és még szűz, de már szájra nem. Megcsókoltam. - mondtam, közben írtam Chanyeolnak.
"Azokat én is, nem csoda, hogy sose járok oda, és beteg se voltam még... Te is hiányzol Dumbo!"
-Csak nem megvilágosodtál? - cukkolt Minseok.
-Nem! Később jövök. - álltam fel. Szegény öcsém megijedt a hirtelen hangulatomtól, de nem baj. Magamhoz vettem a dolgaim, és elindultam sétálni. Megint mehetnékem volt, mint akinek suttogják, hogy menj.
Ilyenkor olyan, mintha nem Én lennék. És sokszor, arra se emlékszem, mikor és, hogyan kerültem oda, ahol épp voltam.
Pont mint most! Tudatában voltam annak, hogy megyek, de, hogy hová, azt nem. Végül, mint aki feleszmélt, a temető előtt álltam, kezemben virág, és fogalmam nincs, hogy kerültem ide, vagy mit keres a virág a kezemben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése