10. fejezet~

Mozi után a parkba mentünk. Jó volt ketten lenni. Sokat beszéltünk, nevettünk. Most pedig csak sétálunk. De rossz érzésem volt.
-Jól vagy? - kérdezte egy puszi után, amit a fejemre adott.
-Hmm... Olyan dejavúm van. És rossz érzésem. - néztem fel rá. Igazam volt.
Három alak jelent meg előttünk.
Minden úgy történt ahogy az álmomban. Chanyeol a földön térdelt, engem lefogtak, és hirtelen, Chan mellkasa átszakadt, vér bugyant ki az ajkai közül, és a kéz, ami a mellkasában volt, ott dobogott a szíve. Ordítottam, könyörögtem, hogy ez ne legyen igaz, csak egy álom legyen újra. De nem az volt. Hat szárnyas férfi jelent meg, mire engem elengedtek, amitől földre rogytam. Elkusztam Chanyeolhoz, mivel már a földön feküdt.
-Ideje, hogy megtudja Ki is Ő valójában. - hallottam a hangot. Ő volt aki megölte Chanyeolt.
-Miért kellett egy ártatlan embert megölni? - ez Daehyun hangja volt, Chanyeolt magamhoz ölelve néztem fel.
-A kölyök egy Nefilim volt. Lent a pokolban megtaláljátok. Viszont, ezzel felébred az igazi Angel, és Soyun eltűnik. Ez volt Nagy Urunk terve. - vigyorgott a gyilkos.
-Pusztulj el, Te pokol fajzat. - morogtam. Elengedtem Chanyeolt, és felálltam. Tocsogtam a vérben. -Megölted a szerelmem! Hogy volt merszed hozzá? - éreztem, hogy valami nem stimmel velem, láttam az ijedt arcokat. -Hogy voltál erre képes? - dühös voltam. Körülöttem minden elektromos dolog, kocsi riasztó bekapcsolt, utca lámpa szét pattogott, éreztem, hogy valami eláraszt, aztán a Hold fénye rám villant, amitől teljesen nem Ön magam lettem, és a világ is más lett. Azt képzeltem el, ahogy a gyilkos el ég, és így is lett. Szabályosan lángra lobbant. Én pedig élveztem!
*******
-Felébredt a lányom! Üdvözöllek Angel! - vigyorgott a férfi.
*******
Chanyeolt újra a karjaimba zártam, és zokogtam. Jongin guggolt előttem, Daehyun mellettem, Namjoon pedig a többi szárnyas férfival arrébb állt.
-Miért pont Őt? - suttogtam.
-Ez volt neki megírva. - mondta Jongin.
-De... - néztem fel. -Ki vagyok Én?
-Te vagy a jóslat! Te vagy Lucifer lánya. Te vagy a végzet. - mondta, s közben kezét Chanyeol fölé rakta, amitől halványodni kezdet, én pedig még adtam egy utolsó csókot neki, és zokogva fogtam meg az arcom.
-Reita! - hallottam Namjoon hangját, mire felemeltem a fejem, és egy kis füst után, Reita állt vele szembe.
-Mi történt? - kérdezte. Nam rám biccentette a fejét, Reita pedig azonnal rám pillantot. -Te jó Isten! - hozzám szaladt, én pedig újra sírni kezdtem.

Üres vagyok. A szívem, darabokra hullott, a lelkem nagy része pedig kiszakadt belőlem... Chanyeol meghalt. Elvették tőlem. Az ágyamban fekszek, és a pólóját magamhoz fogva, csendben sírok. Érzem az illatát, érzem ahogy megérint, hallom a hangját, ahogy azt mondja; szeret.
-Yun? - bújt mellém Minseok.
-Meghaltam vele... Minseok... elvették! - szipogtam. Hozzá fordultam, és a mellkasába furtam az arcom.
-Minden rendben lesz. Szóltunk az anyjának, Reita, Seomin, Jiana itt vannak. Veled vagyunk. - suttogta.
-De Chanyeol nincs! - mondtam.
-Ő nincs. - szipogott Minseok. Könnyeim elapadtak, szívem megmaradt részeit összekapargattam, lelkem pedig bebetonoztam. Kiderítem mi folyik itt, és megbosszulom Chanyeolt, akár az életem árán. Kimásztam Minseok mellől, és kivágtam az ajtót. Jól sejtettem, hogy a három másik fiú itt lesz. Éreztem.
-Jongin! Azt mondtad, Chanyeol a Pokolban van. Igaz ez? - szegeztem neki a kérdést.
-Igen. Minden Nefillim oda kerül, Isten nem engedi fel őket, mert nem angyalok. - mondta.
-Te ki vagy valójában? - néztem Reitára.
-Mágus, varázsló, boszorkány! Ahogy tetszik. - mondta.
-És Ti? - néztem Jianara és Seominra.
-Én Pixy vagyok. Vagyis Tündér. - mondta Seomin.
-Alakváltó. - mondta Jia, szeme pedig sárgán villant meg.
-Minseok? - néztem az öcsémre.
-Csak egy ember. - vont vállat.
Elgondolkodtam. Akkor tényleg nem a vér szerinti öcsém. Mindenki hazudott nekem! Végig!
-Chanyeol tudta, ki Ő? - néztem a három fiúra.
-Nem. Még nem töltötte be a 20-ik évét. Ha eléri a huszat, onnantól teljes Nefillim, és halhatatlan lesz. - mondta Daehyun.
Pólóját magamhoz fogtam.
-Én miért vagyok az ami? - kérdeztem.
-Eunhee, szerelmes lett Luciferbe. És ezt Lucifer ki is használta. Egy Orákulum, megjósolta, lesz egy gyermek, aki, leígázza Istent, és a három világ, a Föld, a Mennyország, és a Pokol, Ő alatta egyesül. Eunhee nem tudott erről, de teherbe esett. Veled. Amikor megszülettél, Lucifer már akkor gonosz dolgokkal tömött. Eunhee pedig nem hagyta...
-Elvitt a Pokolból, és Minseok szülei fogadtak örökbe. - fejeztem be.
-Igen! Máig, egy pecsét védett, de ezt Chanyeol halála miatt, saját magad törted fel. - mondta Daehyun.
-Hmm... - felmosolyra húztam az ajkam. -Ki gondolta volna... akiket a legjobban szeretek, elárulnak. - néztem fel.
-Soyun! Ne hagyd, hogy a gonosz irányítson. Te jó vagy! - mondta Reita.
-Csak nem félsz tőlem Reita? - láttam magam a hátánál lévő üvegben. Szemeim korom feketék voltak, de teljesen, arcomon egy gonosz fél mosoly.
-Nem! Mert tudom, hogy ez nem az igazi Soyun!
-A nevem Angel! Én vagyok a Végzet Angyala. És ha megbocsátotok, dolgom van. Megbosszulni Chanyeolt, és leígázzni mindent. Megszerezni a hatalmat.  - mondtam, és a temetőre gondoltam. Kis bizsergés vette úrrá a testem, és amikor újra kinyitottam a szemeim, már ott voltam. 
-Apám! - mondtam. Előttem megjelent egy ajtó, aztán lassan kinyílt, Én pedig még utoljára a két ismerős névre néztem, és beléptem. Soyun nincs többé. Soyun, meghalt!