17. fejezet~

Egész nap henyéltem, aztán este elmentem zuhanyozni, mert ugye vendégem lesz, és kicsit kihasználom, hogy megalázkodik.
Kinyitottam a fürdőszoba ajtót, mire a pár fokkal hűvösebb szobába csapódott a meleg pára, amit a zuhany okozott, szépen kikuszott a szobába. Kendőt tekertem magamra, és megálltam az ágy előtt... ugyanis már ott várt a vendégem.
-Itt vagyok... halljam... mit kell tennem!? - nem mert rám nézni, talán félt, vagy talán azért mert csak kendő volt rajtam.
-Örülök, hogy mégis jól döntöttél, és eljöttél. - emeltem fel a fejét. Szemeim emberivé váltak, és egy lágy mosolyt engedtem meg magamnak. -Szeretem, ha félnek tőlem. De sajnálom, hogy a Te félelmed így kellett elő csalni. Ugye félsz engem Gabriell? - hajolok kicsit előre, orrunk épp, hogy összeér.
-Igen - mondta halkan.
-Mesés zene ez a füleimnek. - becsuktam a szemem, és mintha megakartam volna csókolni, hajoltam az ajkaihoz, Ő pedig ugyan úgy mozdult, pedig azt hittem nem fog. Ezek szerint nem csak fél de már vonzódik is hozzám. -Nos, mit tennél azért, hogy újra normális legyél? Méreg nélküli? - hajoltam el hirtelen, mire majdnem előre bukott. A kis szemtelen. De ez tetszett.
-Bármit! - állt fel azonnal. Háttal álltam neki, így megengedtem magamnak egy vigyort.
-Mellém állsz? És mindent elmondasz amit apám tervez? Megkapom a lelked? - fordultam vele szembe.
-Ennyi mindent kívánsz tőlem? - lepődött meg.
-Igen. Ha mellém állsz, ugyanúgy angyal maradsz, de már az Én védelmem alatt, így még apám se tud bántani. Persze erre sor nem kerülhet, hisz nem árulnál el... igaz? - lassan megkerültem, és szinte hozzá préseltem magam széles hátához, egyik kezem a mellkasára vezettem, azt is egész a sebig, és bele nyúltam, másik kezem pedig nem épp kicsi szerszámára. Csak egy sima farmer és atléta van rajta, szőke, haja pedig össze volt fogva, de nagyon szép összhangban van az egész lénye a kék szemeivel.
-Nem! - nyögte fájdalmasan.
-Akkor jó. - elvettem a sebről a kezem, és lágyan megérintve egy tetoválás lett belőle, már semmi fájdalmat nem adott, a méreg csak akkor fog rá hatást tenni, ha szembe száll velem. Megkönnyebbülten sóhajtott fel, fejét pedig hátra hajtotta, és beharapta az alsó ajkát amikor kezemmel kioldottam a szíj csatját, és benyúltam a nadrágba. -Megkapom a lelked? - suttogtam a fülébe.
-Mindenemet, amiért elvetted a kínt rólam. - hirtelen rántotta ki a kezem a nadrágjából, és fordult meg, majd nyomot a falnak. -Bármit kérhetsz. - fogta a csípőm, és úgy emelt meg kicsit.
-Csak a lelked kérem, és ezzel végeztem is. - vigyorogtam. -Ez pedig jó kis emlék marad, és akarhányszor ellenem szegülsz, azonnal kín fogja átjárni a tested. - néztem a tetoválására. -De ezt csak Te és Én lássuk. - cirógattam meg. Nem szólt semmit, csak durván megcsókolt. Fájt, de jól esett. Persze nem olyan volt mint Chanyeollal, mert vele olyan volt, mint egy varázslatos mese. Gabriell pedig egyszerre volt durva és gyengéd. Ami fura volt, hisz durván ért hozzám, csókja pedig lágy volt. -Most akarod kiélni a bosszúd? - lihegtem. -Kicsit óvatosan ha kérhetem. - vigyorogtam.
-Azt nem garantálhatom, hogy az leszek. - tér a nyakamra.
-Az angyalok mind ilyen hevesek? - kérdeztem, mert már lent matatott, megremegtem.
-Nem mind...
Tovább más volt, az ágyra fektetett, és végig Ő vezetett, amikor már a csúcs közel járt, Én pedig már átléptem a gyönyör kapuját, megérintettem a hátát és megjelentek a szárnyai, mire azonnal megremegett és elélvezett. Izadtan tapadt hozzám, nem csoda, hisz kicsit durva és kemény volt. Minden részem fájt, mégis jól eső érzés járta át a testem. Mellém dőlt, betakart minket és pár pillanat múlva már aludt. Nem adtam neki sok időt aludni. Pár óra múlva már újra kín gyötörte.
Persze én is bealudtam, csak amikor éreztem, hogy megmozdult mellettem azonnal felkeltem. A plafont bámulta.
-Chanyeol nem maga miatt küldött el. Lucifer ígért neki valamit. De nem tartotta be, ezért Chanyeolt száműzte. - mondta -Azt akarja, hogy teljesen gonosz légy. - néz rám.
-Hmm... gondoltam, hogy valami ilyen lesz a dologban, hogy elakar marni mindenkit tőlem... De Yeolt nem... azt hittem tényleg utál. - sóhajtottam.
Megfordult, az oldalára,  és kezével támasztotta meg a fejét.
-Azt nem tudom hová küldte, de... jobb lenne ha megkeresnéd... - mondta.
-Megfogom - néztem rá -Elmehetsz. Ha esetleg szükséged van rám, tudod hol találsz. - másztam ki az ágyból és zuhanyozni mentem. Víz alatt álltam, és furcsa érzés fogott el. Ezért inkább kiléptem a kabinból elzártam a vizet és a tükörbe néztem. Reita jelent meg nekem, és elég zaklatott volt.
-Végre, hogy megvagy! - sóhajtott. -Minseok eltűnt...